GYÜLEKEZETÜNK TÖRTÉNETE

Már 1958-ban létezett néhány magyar adventista család a Torontóban, akik minden szombatot imádtak a jugoszláv egyház szolgálatain belül. Sleher lelkész, aki a jugoszláv lelkipásztor volt, nyílt karokkal üdvözölte őket a régi ukrán kápolnában, ahol találkoztak.

A gyülekezetet hivatalosan Charles Sohlman lelkész, 1965-ben ismert magyar pásztor szervezte. Nyugdíjas éveiben Sohlman lelkész élt az Egyesült Államokban, New York államban. Rendszeres Torontói látogatásai mindig evangélikus sorozat és keresztes hadjáratok voltak. Csak idő kérdése volt, mielőtt a kis csoportot hivatalosan megalapították volna, hogy magukkal hordozzák a ragyogó fényt a Torontóban élő magyaroknak.

A kis gyülekezet létrehozása után Bill Lenart lelkipásztor, a jugoszláv születésű, de magyar származású, átvette az egyház vezető szerepét. Bár Sohlmann lelkipásztor továbbra is segítette és átfogta az egyházat keresztes hadjárataival, Lenart lelkész feleségével Ninnával és a gyülekezet tagjaival továbbra is fáradhatatlanul dolgozott, hogy Isten szava Torontóban hallható legyen. Ismert, hogy a gyülekezet történetének egyik legigényesebb és leghosszabb szolgálatú lelkipásztora.

Az első 2-3 év során a gyülekezet találkozott a régi ukrán hetedik nap adventista egyházi épületben. Később az egyház átkerült az 506 College Streetre, bérbe adva a portugál hetedik nap adventista egyházának egyik kápolnáját. Mindkét helyszín egy pár utcára volt a torontói belvárosban.

1978-ban, miután Lenart lelkipásztor, Leslie Szerecz vette át a lelkipásztort. Éva feleségével és három gyermekével együtt teljesen elkötelezettek az Úr és a magyar közösség szolgálatában. Idő alatt a gyülekezeti tagság 50 év feletti tagságra nőtt. Ő volt a lelkipásztor, amely az özvegy, az idősek és a betegek aggodalma és gondozása volt.

1983-ban Szerecz lelkipásztor átadása és Mora Imre lelkipásztor lehetősége volt az Úr munkájának továbbfejlesztésére Torontóban. A feleségével Ilonával együtt, bár minden templom-eseményre Barrie-ről kellett utaznia, továbbra is támogatták a csoport küldetését, és továbbra is az időt a magyar közösségnek szentelték.

1989-ben Julius Kalmar lelkész helyettesítette Mora lelkészet. A felesége Vera és két fiatal fia nem beszéltek magyarul, de a magyar gyülekezetet elkötelezettséggel és szolgálattal fogadta. Az elkövetkező hónapokban a tagok és a lelkipásztor számára egyaránt nehezebb lett a parkolás és a közlekedési nehézségek miatt részt venni a Toronto belvárosában. Ennek eredményeként 1989 nyarán a templom 2395 Bayview Avenue-ba költözött, bérbeadva a Bob Rumball Központ kápolnáját.

Egy évig tartó szolgálat után Kalmar lelkipásztor angol templomba került. A következő 4 évben (1990-1994) az egyház hiányzott a magyar lelkipásztori vezetés és támogatás. A testvérek kitartottak, és továbbra is szombattól a szombatig tartottak Horváth Katalin nővér nagy vezetése alatt, akit az időközben megkértek. Az Ontario Konferencia minden évben gondoskodott arról, hogy az egyházat különböző lelkészek felügyeljék: Clayton Stanvic (1991), Barry Hubbley (1992) és Ilijah Beslic (1993).

Ebben az időszakban az Úr vacsorát szolgálják Milovan Bogomirovic és Gerrard Christiansen lelkészek. Horváth Marton testvérek, Kiziak Arthur, Jagos Ivanovic, Rory MacIntosh, Daniella Drabik nővér és Edward Johnson lelkész mindig hajlandóak voltak Isten beszédét beszélni ... A gyülekezet számos nehézség és nagy nehézség között továbbra is tanúja volt a magyar közösségnek és Toronto városa.

1994 ősze nagy örömöt hozott, mivel köszöntjük Andrew Kapusi lelkipásztort. A felesége Julie és három gyermeke (Andy, Monika és Willy) mellett válaszoltak az imára, amikor megérkeztek az Egyesült Államok Virginia-ból.

2000 nyarán, közel a Torontóban tartott GC-munkamenethez, sajnos megtudtuk, hogy Kapusi lelkipásztor átvette a templomot. Távollétében a gyülekezet csaknem egy éve volt lelkipásztori vezetés nélkül, amikor 2001 februárjában válaszoltunk imáinkra. Charles Nagy Pásztornak átutalták a romániai Torontóba, és üdvözölte az Ontario-konferencia. A feleségével, Cristinnával és két tizenéves gyermekével együtt életüket és szolgálatukat szentelték a gyülekezetnek. Ő és felesége, Christina 18 évig szolgáltak az egyházhoz.